Bár Joss Whedon nem kapott rendezői kreditet, mégis az Ő nevéhez köthető az az Igazság Ligája, ami 2017-ben került mozikba. Azok táborát gyarapítom, akik nem savazzák a filmet. Erős túlzás volna azt állítani, hogy tetszett, inkább csak darabkáiban találtam meg benne egy-egy olyan mozzanatot, ami megfogott.
Spoiler: pl, amikor Aquaman ráült a lasszóra.

Nem szeretem mások alkotását bírálni, mert az én véleményemtől függetlenül, igenis beletette az az ember az idejét, a munkáját, az elképzeléseit, 2017-ben mégis az fogalmazódott meg bennem, hogy „ezt megint benézte”.
Joss Whedon-t nem tartom jó rendezőnek. Amikor sorozatokhoz rendez epizódokat, akkor brillírozik, nagyon összeszedetten tud dolgozni, de amikor olyan projekt kerül a kezei közé, mint a Bosszúállók, akkor valami elszakad. Az első Bosszúállók esetében végig azt éreztem, hogy Vasember viszi a hátán a filmet, a többiek kicsit háttérbe vannak szorítva, köztük is főként Thor, és valahogy a nagy csapatfilmet nem éreztem csapatfilmnek.

Nem tudom, hogy hasonló érzésekkel álltak e neki a folytatásnak, de mintha azon agyaltak volna, hogy mi volt jó, mi volt sok, mi volt kevés; "Oké, sok volt Vasember, akkor kihagyjuk a folytatás fináléjából, csak majd a legvégén beköszön, ja meg… hú, szerették azt, amikor Hulk berág, akkor abból ebbe is teszünk egy adagot.”
És megint nem éreztem csapatfilmnek. megint ugyanaz jött le, hogy van pár hős, akik közös ügyön dolgoznak, de külön-külön.
Persze a siker elég volt ahhoz, hogy Joss Whedon-t kérjék fel, hogy fejezze be az Igazság Ligáját, a végeredmény pedig ugyanazt mutatta, mint a Bosszúállók első két része:
Marvelra jellemző felemás humor, felemásan kezelt karakterek, elnagyolt kivitelezés…
Olyan érzésem támadt, hogy ez az ember nem tud több hőst „dirigálni” egyszerre.

De, jött 2021 és rajongói nyomásra megszületett Zack Snyder verziója.

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki remélte, hogy az áhított Snyder Cut nem csupán egy hosszabbra vágott film lesz. Hogy végülis mit kaptunk, azt nehéz megfogalmazni.
Ha valaki szimplán csak filmet akar nézni, nem filmbuzi, nem rajongó, egyszerűen csak szórakozásra vágyik, akkor esélyesen azt fogja érezni, hogy „ezt már láttam, csak akkor színesebb volt meg rövidebb, meg valahogy más”.
És igaza is van. A Snyder Cut egy remek film, sokkal jobban sikerült elgondolása a 2017-es Igazság Ligájának, és valahol meg merem kockáztatni, és leírni, hogy ez volt az az igazi film, amire egykor vártunk. Egy sokkal sötétebb, komorabb, komolyabb és átérezhetőbb víziót kaptunk, ami minden tekintetben jobban belepasszol a DC sötétebb világába, mint Joss Whedon filmje. (Megj.: A Snyder Cut nem tűnik annyira „színtelennek és sötétnek”, mint korábban a Batman v Superman, bár egyesek szerint ez csak annak köszönhető, hogy nem lemezen jelent meg, hanem streamingen, így kevésbé részletgazdag a film.)

A stáblista nélkül kb 233 perces játékidő megadta a lehetőségét annak, hogy a karakterekből többet kapjunk, mint korábban. Emiatt a film „átérezhetőbb”, de ami a legfurább, hogy a hossza ellenére is intenzívebb, töményebb élmény, mint a 2017-es változat volt a maga 2 órájában (kb 108 perc, stáblista nélkül). (Oké, azt el kell ismerni, hogy a film jelentős része lassított felvétel, így a töménység és a hossz relatív, de ettől függetlenül is sokkal intenzívebb az élmény.)

Snyder Cut: komolyabb, komorabb, dárkosabb. Jobb?
Ha a korábbi DCEU filmekhez viszonyítom, akkor ez a sötétebb hangulat kifejezetten jót tesz a filmnek, de a magam részéről azért elismerem, hogy a 2017-es film egyik-másik poénja nekem hiányzik (lásd fentebb: Aquaman vs lasszó), de ez a dárkos, kevésbé szaturált atmoszféra mégis jobban átadja, amit el szerettek volna érni a történet elmesélésével. (Látvány tekintetében nem elhanyagolható tény, hogy Snder jobban odafigyelt a CGI-ra, így egy sokkal effekteket kapunk, mint korábban. Élethűbbnek hat, látványosabb, igazán kellemes a szemnek.) Míg a 2017-es film egy családbarát megoldást választott, addig itt érezhető, hogy inkább a felnőtt korosztályt célozták meg. Ez abból is látszik, hogy a film a fenti komorság mellett brutalitásában is változott és itt-ott (nyomokban) kapott pár olyan mondatot, ami nem feltétlen a fiatalabb korosztály fülének való. (Igaz, akik erre hivatkozva sorolták be a filmet, nem hiszem, hogy hallottak mostanában fiatalokat beszélni, írni.)

Szintén sokat nyom a latba, hogy Steppenwolf robosztusabb, erőteljesebb megjelenést kapott. Már nem úgy fest, mint egy félresikerült gumiemberke, az új páncélja pedig kifejezetten badass-re sikerül. De mint „személyiség” is változott, magabiztosabb, „ijesztőbb” hatást kelt. Most már el lehet róla hinni, hogy képes volna leigázni a világot, mert itt már nem olyan hatást kelt, mint egy irányított bábú. –függetlenül attól, hogy valahol mégis egy báb. 2017-ben sokan hangoztatták, hogy Steppenwolf olyan, mintha csak statiszta volna, és így az új „verzió” után azt gondolom, van némi igazság abban, amit mondtak. Persze benne van a pakliban, hogy az új Steppenwolf megítélésében nagyban közrejátszik, hogy a Snyder Cut-ban már tényleg ott volt a háttérben Darkseid, aki ugyan túl mély szerepet nem kapott, de a tudat éppen elég ahhoz, hogy máshogyan lássuk a dolgokat.

És ha már máshogy látunk dolgokat…
A Snyder Cut-ra nem lehet ráfogni, hogy csak bővített verzió, sokkal inkább egy olyan, teljesebb változat, ami sok, kevésbé logikus dolgot kijavít és/vagy megmagyaráz, és van néhány olyan dolog, amit egészen más kontextusba helyez, szimplán azzal, hogy bővebben-, vagy éppen, hogy egyáltalán bemutatja. Az egyik, ha nem a legfontosabb, hogy a BvS-ben látott rémálom-jelenet is magyarázatot kapott. De… huhhú, de még milyet. Sajnos a film ezen a ponton ér véget egy olyan cliffhanger-rel, ami a nézőket visszhangozva ordítja a Warner képébe, hogy „folytatást!”.

Tökéletes?
Fenét. A Snyder Cut-nak is megvannak a maga gyengeségei (kezdve a szövegkönyvvel, amit itt-ott átírhattak volna), de összességében nem lehet rá panasz. Minden bizonnyal lesznek, akik a hibákat nagyobbnak érzik, mint mondjuk én, és majdnem biztos, hogy olyan is akad majd, aki a 2017-es mozi könnyedebb hangulatát jobban kedveli majd, de majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy azok, akik szeretnének még igazság Ligája-filmeket látni, azok örülnének, ha inkább a Snyder Cut kapna folytatást.

Összegezve:
Szerintem a 2017-es film sem egy brutálisan szar mozi, mégis úgy érzem a Snyder Cut lett az a, amit valóban Igazság Ligájának lehet nevezni. Ez lett az a film, ami tényleg beleillik a teljes képbe, ez az, amit be kellett volna mutatni akkor a mozikban és ez talán ez az a film, ami megmenthette volna a DCEU-t attól, ahová süllyedt. A 2017-es mozi után mindenképpen jobbnak érzem a filmet, és minden, kisebb-nagyobb hibája ellenére is maradandóbb élménnyel gazdagodtam, mint három és fél évvel ezelőtt. Akik látták a 2017-es filmet, azoknak azért ajánlom, mert nagyon erős kontrasztot tudnak majd felállítani a két film között, akik pedig nem láttak a korábbi darabot, azok lehet, hogy jobban járnak, ha azt teljesen ki is hagyják és csak a Snyder Cut elé ülnek le laza 4 órára.