A filmek mellett a játékokat is szeretem, viszont elég válogatós vagyok. Korral jár. De tényleg. Amíg kölyökként ki akartam próbálni minden sza…. Amíg kölyökként mindent ki akartam próbálni, addig manapság már erősen szelektálom, mi az, aminek esélyt adok. Ha játék, akkor vagy versenyezni szeretek, vagy ritkán lövöldözni, de néha becsusszan 1-2 sport-játék is, de ezek nagyon ritkák, ha mégis, akkor is inkább tenisz, vagy hasonlók. Ezekhez jön még pár platform-játék, esetleg ügyességi vagy logikai. Mindegy, milyen kategóriát választok éppen, csak az a lényeges, hogy a játék tényleg játék maradjon, szórakoztasson, kikapcsoljon, lazítson, élvezzem és legyen benne annyi kihívás, ami nem túl kevés, de nem is túl sok. Sajnos, egyre többször tapasztalom azt, hogy a jól hangzó címek mögött nincs olyan igazi tartalom, ami miatt megérné belevágni. Manapság nem ritka, hogy egy-egy játék bőven 100GB feletti mérettel rendelkezik (Vagy éppen közelebb van már a 200GB-hoz), mégis olyan, szerintem fontos dolgokat hanyagolnak el, vagy éppen hagynak ki, mint mondjuk az egyjátékos kampány. Megmondom őszintén, ritka az a játék, amit single mód nélkül is nagyra tudok értékelni.

Az utóbbi időben sokszor inkább olyan játékot kerestem, ahol nem gépi ellenfelekkel kell megküzdenem, hanem más játékosok jelentik a kihívást, de rá kellett jönnöm, hogy lövöldözni nem nagyon kellene, mert a reflexeim már nem a régiek, meg annak valahogy nincs meg az a kellemesen vidám, bulis hangulata, amit én keresek. A Rocket League mindig is tetszett, de nem gondoltam volna, hogy valaha is autókkal fogok labdát kergetni, mert nem éreztem magam elég ügyesnek hozzá. Végül 2017-ben megvásároltam a játékot. Megfogott, nagyon szerettem, de valamiért pár hét labdakergetés (By: Rike) után magára is hagytam. Még tavaly (2020) valamelyik havában láttam, hogy ingyenessé vált, akkor elgondolkodtam, hogy ismét elő kéne vennem (a játékot), de halogattam, halogattam, egészen addig, míg idén januárban egy véletlen meghívás miatt rá nem szántam magam a telepítésre.
(Megj.: Igen, a játékban van mód prémium tárgyakra, ezekhez fizetni kell, de alapjában véve mindenféle pénzköltés nélkül ugyanúgy játszható, és aki nem költ, azsem szenved el semmilyen hátrányt sem.)

A visszatérés megérte. ^^
A Rocket League tényleg az a játék, amit kortól és nemtől függetlenül bárkinek mernék javasolni, mert -legalábbis szerintem- olyan bulihangulata tud lenni, ami minden helyzetben képes mosolyt csalni az ember arcára. Ha azzal kezdem a játék leírását, hogy „focipályán kell autókat irányítva egy bazinagy labdát a kapuba rúgni” akkor a legtöbben úgy néznek rám, mintha éppen azt vallottam be volna be, hogy kinyírtam a fél szomszédságot. Pedig a koncepció nem hülyeség.
Oké, nem kell bemutatnom, hiszen egy több, mint 6 éve megjelent címről van szó, de… muszáj írnom még pár sort, mert így túl rövid lenne a blog. Nem? De… Akkorneszójjábe! ;)

Szal:
A koncepció nem hülyeség, ugyanis, ha másért nem, akkor az autós-foci okán kialakuló eszméletlenül humoros helyzetek miatt eleve vidám hangulatot áraszt magából a játék, ha pedig megspékeljük azzal, hogy mindezt nem csak a gép-, hanem más játékosok ellen is játszhatjuk, akkor még annál is jobb a helyzet. Ahogy fentebb írtam, a játékmenet faék egyszerű -legalábbis az alapelgondolás:
Adott egy-egy focipálya, amin emberek helyett autók „loholnak” oda és vissza, miközben egy, hozzájuk képest nagyobbacska labdát próbálnak az ellenfél kapujába juttatni. Eddig tök egyszerű, nem? De…
Minden autó fel van szerelve egy-egy rakétahajtóművel, amit a pályán elszórt kis „állomásokon” áthaladva lehet feltölteni, így kaphatunk „nitrót”, ami extra sebességhez juttat minket. Rmellett az autók képesek ugrásra, vagy duplaugrásra, sőt, ugráskor bármilyen irányban tudnak forogni, ha a megfelelő gombot nyomjuk, vagy kontrolleresek esetében a joy-okra is be ehet ezeket állítani. Ezen mozgások, az ugrások és a rakétahajtás segítségével hihetetlen akrobatikus trükköket lehet végrehajtani a kis verdákkal. Ezek a mutatványok persze elsőre nem fognak sikerülni, de kis türelemmel és sok gyakorlással mesterfokozatra lehet fejleszteni a légiakrobatikát.
(Természetesen ennyi idő után, amit eltöltöttem a RL-ben, nekem ez már rutin feladat. Lenne… De a büdös életben nem fogom megtanulni, maradok talajszinten, jó az nekem. :D )

Akiket nem csak a foci vonz -sarkítva-, azoknak vannak olyan extra módok is, mint mondjuk a kosárpálya, ahol kicsit magasabbra kell bedobnunk a labdát, vagy a hoki, ahol egy nagyra nőtt korongot kell a kapuba juttatni, valamint van olyan extrém meccsekre is lehetőségek, amiket nem fogok elspoilerezni. Direkt nem.

A single-től a multiig-, az egyszerű meccsektől a bajnoki tornákig minden van, ami szem-szájnak ingere lehet, és a legjobb, hogy azoknak is kellemes kikapcsolódás lehet, akiknek nincs mondjuk 2-3 órája egyszerre, hogy leüljenek játszani; Egy-egy meccs általában bőven 10 percen belül letudható, így akár egy laza kávészünetben is ki lehet kapcsolódni két munka között. Ha valaki nem csak a nyerést élvezi, és nem akad ki azon, ha „veszít”, akkor tényleg csak vidám perceket tud okozni.
Én a magam részéről kifejezetten élvezem a saját bénázásomat; sok esetben azért követek el újabb „hibákat”, mert még az előzőek hatása alatt vagyok és a görcsös nevetés közben nem mindig sikerül koncentrálni a folytatásra.

Ha értékelnem kellene a játékot, akkor azt mondanám, hogy a Rocket League minden beleölt percet megért, mert hihetetlenül szórakoztató, meglepően kellemes élményekkel gazdagító darab. ha úgy döntesz, hogy kipróbálod és van kedved egy haveri menethez, akkor szólj rám és együtt is kergethetjük a labdát. ;)