Lehet szidni, utálni, vagy kifejezetten kedvelni és dicsérni a különböző streaming szolgáltatók által gyártott filmeket, azt mindenképpen el kell ismerni, hogy ezen alkotások egyre inkább teret nyernek önmaguknak. Én a magam részéről szeretem őket. Oké, persze, mindig van egy-egy rohadt alma a kosárban, de ez a moziban debütáló filmekkel is éppen ugyanígy megesik. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen, ha minden film 10/10-es lenne, akkor nem tudnánk igazán értékelni a tényleg jókat.

A Holnap Háborúja, az Amazon saját gyártású filmje kb két hónapja vált elérhetővé a Prime kínálatában. Bevallom őszintén, hogy ezt a filmet kifejezetten vártam. Az első trailer alapján nagyon jó kis scifinek tűnt. Az a kevéske, amit a kerettörténetről megtudtunk, éppen elegendő volt ahhoz, hogy nagyon kíváncsi legyek az egész filmre. (Annak ellenére, hogy a címe inkább olyan, mint egy dokumentum-filmé a Discovery-ről.)

2021-ben járunk -ami ugye a jelen- az emberek vígan élik a mindennapi életüket, amikor is egy hétvégi rögbimeccsen furcsa, nem természetinek tűnő jelenség jelenik meg a pályán. A színes-fényes valamiből emberre emlékeztető humanoidok bukkannak elő, akikről kiderül, hogy… tényleg emberek. Csak 30 évvel későbbről. Azért jöttek vissza az időben, mert 30 év múlva a Föld lakossága (annak maradéka) hadban áll egy idegen fajjal és nem túl jók a kilátások; fogynak az emberek, kevesebb a remény és kilátásban van az, hogy az emberiség utolsó napja erősen közelít. -kihalunk. A jövőlakók pedig azért jöttek a jelenbe, hogy itt toborozzanak harcra fogható, arra alkalmas emberkéket, akik az időben előre utazva, 7 napos etaponként küzdhetnek a gyermekeik jövőjéért.
(Oké, ez az utóbbi így a trélerben nincs kimondva, ha jól emlékszem, de elég logikus, hogy 30 év múlva mi már nem feltétlen leszünk életben, „csak” az utódaink.)
Pár felemásra sikerült 7 napos kiküldetés után a Chris Pratt által megformált főhős, ex katona, apa, férj, családfő, tanár, stb Dan Forester is sorra kerül, hogy egy csapat tagjaként a jövőbe röppenve megpróbálkozzon azzal, amivel mások már elbuktak: győzni. De leginkább túlélni. Egy darabban. Hogy ez sikerül e… Ehhez meg kell nézni a filmet.

Bár a trailer elég volt ahhoz, hogy kíváncsi legyek a filmre, azért volt bennem némi kétség, csak mert az utóbbi években nem igazán láttam olyan scifi-t, amit ne baltáztak volna el valamivel.
Azért jó a legrosszabbra készülni, mert az embert érhetik kellemes meglepetések.
A Holnap Háborúja nagyon kellemes meglepetésként ért; Tartottam tőle, hogy mint oly’ sokszor, most is elpuffogtatták a muníciót a trailerben és a film sokkal laposabb, fejletlenebb lesz, mint maga a beharangozó volt. Szerencsére nem ez történt. Végig megvan az a ritmus, amivel fenn tudják tartan az érdeklődést, és bár nem rágtam tövig a körmeimet, de a kb 130 perces (plusz stáblista) játékidő alatt egyszer sem éreztem azt, hogy unatkoznék, vagy, hogy olyan jelenettel traktálnak, amit jobb lett volna egy az egyben a padlón hagyni vágás után. Hogy a sztoriban vannak olyan elemek, amik kérdéseket vetnek fel és ezekre nem is kapunk választ, azt egy scifi esetében nem igazán lehet negatívumként felhozni, hiszen egy olyan eposzi és hatalmas franchise is, mint mondjuk a Star Wars, tele van megkérdőjelezhető és logikátlan-, vagy annak tűnő részlettel.

A minőségére nem lehet panasz -mondjuk a kb 200 Millás költségvetés alapján elvárható volt-, az effektek kifejezetten jól sikerültek, a látvány kellemes a szemnek, a hangok jók és meglepődtem, de még a „szörnyek” is nagyon pofásra sikerültek. (Itt jegyezném meg, hogy meglepetésként ért, de a magyar szinkron is egész jól sikerült, ami azért nem túl gyakori manapság.) Oké, azt azért el kell ismerni, hogy streaming, vagyis lemezen kiadva minden bizonnyal még jobb lehetne a képi minőség, de ez egy másik kérdés. Akinek így nem felel meg, az várjon, hátha lesz lemezen is.

Még egy apróság:
Szeretem a jól kidolgozott filmeket és karaktereket, de elég gyakran találkozom olyannal, amikor éppen a túlságosan kidolgozott, vagy éppen nem eléggé kidolgozott, emiatt a furán-, vagy túljátszott karakterek zavarnak be az összhatásba. Itt valahogy ezt sikerült elkerülni; A karakterek nagyobb része ugyan kidolgozatlan és sok esetben csak utalásokból ismerjük meg őket, vagy azt, miért is olyanok, amilyenek, de ebben a közegben ez éppen elegendő. Nem lett sem túlgondolva, sem pedig teljesen elhanyagolva. Lehet, hogy ez, ebben a formában más filmben kevés lenne, de jelen esetben nem éreztem annak, már csak azért sem, mert belegondolva, lehet, hogy csak unalmas időhúzásnak lett volna jó, ha mindenkit, vagy többeket jobban megismerünk. Elég volt a jelenüket ismerni, ennél több nem kellett.

Szerintem A Holnap Háborúja egy olyan blockbuster, ami megállja a helyét így 2021-ben. Egy olyan „földinváziós” filmet kaptunk, ami kellemes kikapcsolódást nyújt és elég akciódús ahhoz, hogy az embernek legyen kedve végig nézni. Azt a valamivel több, mint 2 órát bőven megéri. Én legalábbis nem bántam meg, ezért merem bárkinek ajánlani, aki kedveli a hasonló témájú filmeket.