Sokszor megesik, hogy véletlenszerűen választok ki filmet. Ez általában vagy úgy zajlik, hogy az imdb oldalán besorolok egy adott évet, lapozgatom, mik jelentek meg és kiválasztok egyet, ami érdekesnek tűnik, de még nem láttam, vagy egy korábban megnézett film adatlapján legörgetek és az ajánlottak közül választok egyet, de a legtöbbször szimplán csak újranézek valamit, ami valamiért tetszett. Szal, ja, nem egészen véletlenszerű, de valahol mégis.
Kössé’ má’ belém! Meg Te is!

Kedvelem Sandra Bullock-ot, nemrég néztem meg a Kísérleti Gyilkosság c. filmjét, ennek az adatlapján pedig ajánlásban ott virított a Tökéletes Gyilkosság. A tartalom alapján egy felemás filmre számítottam, de kellemeset csalódtam.
(Oké, hogy direktben ezt válasszam, abba azért bejátszott, hogy az az Andrew Davis rendezte, akinek (többek között) A Szökevény-t és az Úszó Erőd-öt is köszönhetjük.)

A sztori nem bonyolult:
Egy férj (Michael Douglas), egy feleség (Gwyneth Paltrow), egy, a feleséghez csapódott szerető (Viggo Mortensen), meg még pár szereplő, akiket muszáj volt behozni, mert elég hülyén venné ki magát, ha egy NY méretű városkában csak ez a 3 emberke élne.

Amikor a családfő rájön, hogy a feleségének köszönhetően a bikának (önmagának) már nem csak ’ke, de szarva is van, akkor terv formálódik a fejében, és úgy dönt, hogy a sztori egyik alapjaként, mozgatórugójaként elkövetésre kerül a Tökéletes Gyilkosság. Sima ügy, nem?
Hát nem. Főleg akkor nem, ha félresikerülnek a dolgok és… Aszitted, hogy elárulom, mi?
Szeretem a lassan kibontakozó történetvezetéseket, ez a krimi pedig remek példája ennek. Bár itt-ott elég kiszámítható, mi fog történni, mégis megadja a meglepetés erejét, ami azért nem utolsó szempont, ennek köszönhetően pedig egész jó ütemben építik fel a cselekményeket és a sztorit. A filmen nem érződik a kb 107 perces játékidő, mert alapjában véve egy-két kivételtől eltekintve nincsenek benne unalmas jelenetek, vagy olyan holtpontok, amik csak azért vannak ott, hogy több legyen a játékidő. Az külön tetszett, hogy a készítőknek nem volt szándéka nyitott kapukat hagyni, vagyis sem értelmetlen, sem pedig érthetetlen dolgok nem kerültek a filmbe, (Oké, 2 baki azért van, de ez szerencsére nem olyan vészes, és esélyes, hogy csak keveseknek ütnek majd szeget a fejébe.) és szintén jó pont jár azért, mert semmit nem gondoltak túl. Egyetlen momentum sincs túllihegve, túlgondolva, túljátszva.

Sokat lendít még a film hangulatán, hogy jók a karakterek, és az eljátszásukra a legtöbb esetben az éppen megfelelő színészt választották ki. A főbb szerepeket tekintve legalábbis nagyon eltalálták a dolgokat, a csak felbukkanó karakterek pedig elhanyagolhatóak. A színészek összjátéka remekül el lett találva, ráadásul a szinkron is egész jól sikerült, ami külön dicséretes.

Akik szeretik a régimódi krimiket, azoknak szinte kötelező darab. ha pedig megtekintéskor valakiben van némi deja vu, az nem a véletlen műve; A Tökéletes Gyilkosság Alfred Hitchcock 1954-es Gyilkosság telefonhívásra c. filmjének a modern remake-je, de ez semmit nem von le az érdemeiből.

Egy próbát mindenképpen megér.