2001-ben a Halálos Iramban szerencsés helyzetben volt, hiszen egy olyan kategóriát képviselve érkezett meg, ami akkor éppen, ha nem is volt halott, de erősen kómás állapotba került; Az autós filmek valahogy kimentek a divatból, pedig lett volna rájuk kereslet. Okké, ’97-ben érkezett a Száguldás a semmibe remake-je, ami nagyívben elkerülte a mozikat és TV-filmként debütált, majd 2000-ben mozikba futott be a Tolvajtempó remake, de ezek nem igazán tudták megváltani a világot. Meg az autós filmek rajongóinak a szívét sem.
(Az is igaz, hogy az eltelt 21 év alatt azért a Tolvajtempó némileg kult státuszba került.)

Szóval, 2001, Halálos Iramban, és ha nem is tarolta le a mozikat, de egycsapásra kiderült, hogy a zsáner jó biznic, és ha valamiben hálivúd pénzt lát, azt addig ütik, amíg az életnek egy kicsike szikrája is van benne. Állítólag nem volt tervben folytatás, de azért olyan befejezéssel éltek, ami hagyott kiskaput a második résznek, ami 2 évvel az első rész után be is robogott a mozikba; A Halálosabb Iramban (Szakadna meg, aki ilyen kreatív, magyar címeket talál ki) minden szempontból gyengébbnek tűnt, amiben többek közrejátszott a brutálisan rossz CGI, a rosszul megírt és eljátszott/túljátszott karakterek, Vin Diesel -és a többiek- hiánya, valamint az, hogy egy rettenetesen lapos, sablonos, sokadszor elsütött forgatókönyvre építették a filmet. A költségvetés hiába volt valamivel -kétszerannyi- több, a bevételt tekintve éppenhogycsak megtérült, hiszen mindössze 29 Millióval hozott többet a konyhára.
Az egyetlen pozitívum, hogy itt még valamennyire képesek voltak az autós filmek lényegére koncentrálni: Az autókra. -oké, ez elég sarkos, de fogjuk rá.

Ahogy haladtunk előre a szériával, úgy lett egyre több a nem kifejezetten autós-, és autómentes akció, egyre több a CGI, és ennél is sokkal több a nyakatekert, teljesen irreális, a valós fizikát minden szempontból nélkülöző „akrobatikus baromság”.

Azt el kell ismerni, hogy a Halálos Iramban filmek látványosak, viszont sokakat jogosan borzaszt el az, amit a fizika terén művelnek. Egy olyan franchise-ról beszélünk, ami indulása óta képes volt arra, hogy nagyon komoly rajongótábort építsen maga köré; elérte, hogy annyian legyenek kíváncsiak rá, hogy a széria 7. és 8. része átlépte az 1 Milliárd Dolláros bevételt, ami azért nem egy apró teljesítmény.

Oké, addig kell ütni a vasat, amíg meleg, de az utóbbi két rész után azt éreztem, hogy ez a vas kezd formálhatatlanná válni. Míg az első három rész valamilyen szinten próbált autós film maradni, addig a következő három epizód már inkább volt akciófilm jellegű, amikben nagyobb szerepet kaptak az autók, mintsem tényleges autós filmek. Ez persze nem volt feltétlenül baj, viszont ezzel párhuzamosan a film atmoszférája is megváltozott, ami nem mindig tett jót. Egyre többször sütöttek el bárgyú poénokat, a többnél is több volt a hol túl-, hol alul-játszott jelenet.

Az igazi törést Paul Walker tragikus halála okozta, aki egy pótolhatatlan alappillér volt a szériában. Lehetne vitázni arról, hogy az Ő CGI-os visszahozása a 7. részre, kegyeletsértő volt e, vagy sem. Azon a véleményen vagyok, hogy én, ha a készítők helyében lettem volna, nem biztos, hogy ezt meglépem, viszont utólag, a filmet megnézve a búcsú miatt valahol megértem, hogy így döntöttek. Ezen hetedik epizód volt az, ahol már kezdett nagyon elgurulni a gyógyszer. Már a 5. és 6. részekben is eléggé túl voltak tolva az akciójelenetek, de azok még valahol az emészthetőség határán belül mozogtak. A hetedik résztől kezdve viszont olyan szinten rugaszkodtak el, ahogy azt korábba azért nem tették, és ismét elismerem, hogy bár elsőre látványosnak hatnak az akciójelenetek, valójában inkább nevetségesek, itt-ott kellemetlenek, mert menet közben az embernek megfordul a fejében: Basszus, én tényleg ezt a f*szságot nézem?

A nyócadik rész kapcsán bizakodtam, egy „normálisabb” felállásban, hiszen az az F. Gary Gray ült a rendezői székben, akinek a Nincs Alku, Az Olasz Meló, vagy éppen a Törvénytisztelő polgár is köszönhető, de… Nem. A nyóc rosszabb, mint a hét volt, és ezt még sikerült megfejelniük a tökéletesen elnevezett Halálos iramban: Hobbs és Shaw (Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw) spinoffal, ami inkább volt egy kiskorú Terminator-scifi, mintsem Halálos Iramban.

20 évvel később?
A pandémia miatt több, mint egy évvel halasztott 9. rész pedig pontosan ott folytatja, ahol a 7-8 abbafejezte: Nagyobb, brutálisabb, látványosabb… elnagyoltabb, idétlenebb, logikátlanabb, irreálisabb.

Nem csak az a bajom vele, hogy lassan már minden „ellenség” barát lesz, merhát, első a család, hanem azzal is, hogy pl, Han visszatérését olyan köntösbe tekerték, ami igen durva logikai bakikat eredményez a hetedik résszel kapcsolatban, vagy, hogy képesek karakterfejlődés címén egyes szereplők jellemét teljesen megváltoztatni. Oké, lehetséges, de ebben az esetben inkább tűnik irreálisnak ÉS gyerekesnek. Az egyre idétlenebb akciójelenetek mellett most már annyira sem figyelnek oda, hogy legalább a humort sikerüljön szinten tartani. A gyerekes beszólások mindig is a széria részét képezték (iLOVE magyar szinkron?), most viszont elérték azt, hogy kellemetlen odafigyelni a narratív elemekre. A 9. rész valóban elért odáig, hogy elég lekapcsolni az agyunkat, kinyitni a szemünket, pár mondatfoszlányra rácsodálkozni, és ennyi. Nem mondhatom, hogy a film maradandó emléket adott; sőt, szerintem felejthetőre sikerült, és bizonyos szempontból a 9. rész is besorolható lenne a B-s akciómozik táborába. -oké, talán kis túlzással, de mégis.

A film egyik leggyengébb pontja maga a sztori, aminek a végkimenetele már a trailerek alapján tudható volt.
S P O I L E R:
Van bárki, aki azt gondolta, hogy a Torretto-tesók a fllm végére nem lesznek ismét haverok? Ugyan… Akkor már nem volna TSalád!

Előre borítékolható, hogy a jók csapatából vagy senki nem hal meg, vagy 2-3 résszel később feltámad -nem lepne meg, ha Gal Gadot is főszerepet kapna az utolsó két filmben-, így pedig az „izgalmasnak” szánt történet inkább sótlan, előre kiszámítható.

Ami viszont igencsak meglepett, az az, hogy már Vin Diesel sem a régi. Vagy… Pont az a baj, hogy régi? A reklám-kampány alatt olyan lelkes színész a filmben nem is annyira lelkes. Egy erősen megfáradt, beleunt Torretto-t kapunk Tőle, ami már önmagában is lehangoló, ha azt veszem, hogy elvileg ő a széria lelke, de, hogy mindezt a lehető legsótlanabb módon adja elő, az mindent alul tud múlni. nem rémlik, hogy a több, mint 2 órás játékidő alatt elmosolyodott volna; elejétől a végéig azt a karaktert nyújtja, akinek a vállán a világ minden fájdalma, mindezt olyan átérzéssel, mintha élete drámai szerepére gyúrt volna az utóbbi években. Nem tudom elképzelni, mi játszódhatott le Diesel fejében, amikor a jeleneteit forgatták, de egy az egyben azt a hatást kelti, mintha Ő unná a legjobban az egész szériát, nem pedig a nézők; mintha tényleg csak azért állna a kamerák elé, mert újabb „DollárMilliók” esnek majd le, és „talán” lesz olyan néző, aki majd nyálcsorgatva várja az utolsó két epizódot, és nem pedig azért, hogy a moziba betévedőket szórakoztassa pár órán keresztül.

Bármi is legyen a háttérben, illúziórombolónak éreztem azt, amit Vin Dieseltől kaptam a film alatt. Ezt már csak azzal tudták megfejelni, hogy bejelentették azt a kegyeletsértésnek is beillő apróságot, miszerint Paul Walker-t ismét CGI-ként szeretnék „szerepeltetni” az utolsó két felvonásban.

One last ride?