„Élj! Halj! Újra!” Igen, Tom Cruise, idegeninvázió, stb.
(Igen, tudom, ott volt Emily Blunt is, meg még egy páran, de meg kell szoknom, hogy elég a főszereplőt megemlíteni, úgyis a legtöbben így jegyzik a filmeket.)
Az utóbbi években meglepőn sok időhurokkal dúsított filmet kaptunk, hiszen ott van pl, a Predestination -aminek a magyar címét nem vagyok hajlandó leírni-, A Boldog Halálnapot 1-2, vagy a fent említett, A Holnap Határa. Mivel szeretem az időmanipulációs filmeket, így ezeket általában igyekszem elcsípni, de sajnos a „jó”, az ritka, mint a fehér Zorro.
Ezen ritkaságok sorát erősíti a Hulu kínálatában megjelent, Magyar szinkronnal is elérhető Boss Level, amit sokan szidnak, ha mást nem, akkor azért, mert az trendi, de én mindenesetre abba a táborába tartozom, akik kellemesen csalódtak a megtekintés után.

Egy végtelenül egyszerű felállást kapunk: Katona (vagy olyasmi), aki újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és… fejezzem már be, mi? :D Szóval főhős, aki újra és újra ugyanazon a napon ébred egy sikolyra, amit a mellette fekvő szőke hölgy produkál, hogy két pillanattal később az életére törjön egy machetes-s gyilkos, akit követ a többi rosszarc, akiknek ugyanaz a feladata: kinyírni a jófiút, akinek persze lövése sincs arról, mi, miért történik, csak azt tudja, hogy már sokadik reggelen ébred ugyanarra a napra. Idővel persze „gyakorlat (t)eszi a mestert” alapon egyre tovább sikerül életben maradnia, míg nem… ott van még az ex (?) barátnő, aki kicsit rejtélyesen viselkedik, a barátnő főnöke, aki kevésbé rejtélyesen és egyáltalán nem burkoltan a rosszfiú szerepében tetszeleg, valamint az ő emberei, akik…. Akik egyáltalán nem rejtélyesek.

Oké, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a film „rejtélyeit” simán levágja bárki, akinek van egy csepp logikája, tehát nem kell túlságosan tudományosan átgondolt és kivitelezett sztorit elvárni: Időbe ragadt jófiú, aki tuti, hogy a volt csajnak köszönhetően él-hal-újra már pár napja, az sem nagy rejtély, hogy a Mel Gibson által megformált ex-csaj főnöke az, aki hősünkre szabadította a bérgyilkosokat, és, hogy Ő a rossz, aki nagyon rossz, valamint az sem rejtély, hogy mi volt az alkotók igazi célja. Legalábbis szerintem.

A Boss Level nem az a film, amit komolyan kellene venni, már csak azért sem, mert önmagát sem veszi komolyan. Szerintem a cél eleve az volt, hogy egy humorosan megkomponált, enyhén vérengzős, akciódús és viszonylag scifi jellegű, szórakoztató filmet dobjanak össze. Olyat, amiben az időhurokkal kapcsolatos dolgokat nem akarják tudományosan magyarázni, elénk tárni, hanem csak elfogadtatni, hogy „nesze, ez van, ezt találtuk ki, élvezd”. Ha ez volt a cél, akkor kalapemelés, mert sikerült.
A film humorának egyik legjobb forrása a Frank Grillo által alakított főhős, Roy Pulver, az ex katona, aki az előttünk pergő sztorihoz ad narrációt, egy olyan történetmesélést, ami remek példája annak, hogyan kell valamit viccesen előadni, vagy valamihez humoros kommentárt fűzni.
SPOILER:
Még attól sem riadnak vissza, hogy Roy a megfelelő helyen és időben elsüsse az „egész nap bírnám” című mondatot, ami ugye röpke célzás arra, hogy Frank Grillo volt már Amerika Kapitány ellenfele is.

Sajnos elég sok olyan „vígjátékkal” találkozom, amit sikerül teljes pókerarccal végig nézni, szimplán csak azért, mert a humorosnak gondolt jelenetek a kész termékben már nem olyan humorosak. Szerencsére itt működik a dolog: Roy hol humorosan, hol cinikusan vagy éppen ironikusan vicces, gondolatban „kimondott” megjegyzései, mellett a jelenetet is sikerült úgy összerakni, hogy az ember elnevesse magát azok láttán. Engem megvettek kilóra, és gyanítom, hogy ezzel mások is így vannak, ugyanis ezen humorfaktor nélkül a film -szerintem- képtelen volna úgy működni, ahogyan jelen formájában teszi.

De…
A Boss Level-t muszáj a helyén kezelni:
Tag-elés alapján egy scifi akcióthriller-t fogunk megtekinteni, de ez nem egészen igaz; Ahogy írtam, sem maga a film, sem pedig a készítők nem akarták ezt teljesen komolyan venni, és a humorfaktor nem csak elszórt véletlen, nem egy tömőanyag, hanem szerves része, szinte már alapja a történet elmesélésének. Tulajdonképpen mindennek a megközelítését a humorra építették, akár burkoltan, akár egyértelműsítve. Akinek ez belefér, vagy éppen ez a zsánere, az biztosan jól fog szórakozni, kivéve, ha mégsem. De az a röpke másfél óra bőven megér egy próbát.