A PopCult nem egy kritikus oldal, bár sokan érezhetik majd így. A megjelenő írások mégsem kritikák, mindössze a gondolatokat, véleményeket, élményeket fogalmazok meg egy-egy filmről, játékról, könyvről, vagy bármi másról, amiről éppen úgy érzem, hogy megéri pár sort ejteni. Az oldalnak nem célja, hogy mindig a legfrissebb megjelenésekről nyilatkozzon. Sőt… Megvan rá az esély, hogy az itt megjelenő írások jelentős része inkább a múltat fogja megidézni. Ennek több oka is van, többek között, hogy szeretem a „régi” filmeket és játékokat, azokat, amikben még több kreativitás volt, mint manapság.
Mivel arra alapozok, hogy elmondjam a saját véleményemet, így adja magát, hogy másokét is szívesen meghallgatom, elolvasom, egészen addig, amíg a hozzászóló olyan hangnemben képes reagálni, amit emberileg el lehet viselni. Ha esetleg nem publikus üzenetet küldenél, arra is van lehetőséged, amint lehet, válaszolni fogok rá.
Ha esetleg elolvasod a kis agymenéseimet, azért köszönet! :)
Rengeteg példa bizonyítja, hogy videójátékokat moziba adaptálni elég hálátlan feladat, a végeredmény pedig -általában- finoman szólva is gyenge. Ha csak az elmúlt, kb 20 évet veszem alapul, akkor olyan címek véreztek el, mint a Tomb Raider, a Assassin’s Creed, a Hitman (ideértve a reboot-ot is) vagy…