2021. szeptember 09. 17:26 - H.Gabe

Ahogy én látom: Snyder & a Warner/DC

 ahogy_en_latom_snyder_a_warnerdc.jpg

Az Acélember mozikba kerülése óta Zack Snyder kapott már hideget és meleget egyaránt, ami nem is csoda, hiszen egy olyan Superman-filmet rakott le az asztalra, amilyenre nem igazán számítottunk. (Én legalábbis biztosan nem.)

Mivel kisember vagyok, nem láthatok bele a valós tényekbe, csak arra tudok hagyatkozni, amit a vásznon látok, és arra, amit lapokban, weboldalakon olvasok, szóval az alant leírtak most is csak a saját kis meglátásomnak adnak hangot. :)

Azoknak a táborát erősítem, akiknek tetszett a Man of Steel. Ez volt az első olyan, Superman-ről szóló film, amiben a főhős nem egy jelképként volt propagandába állítva, hanem tényleg „csak” egy különleges képességekkel bíró, emberfeletti erejű embert mutattak be. Nem próbálták beleerőltetni, hogy Ő lehet az országos jelkép, sem azt, hogy ide-oda röpköd és segít, amiért mindenki hálaimát rebeg. Clark-ként pedig nem lett túlságosan „lebutítva”, ami szerintem nagyon jót tett az összképnek. Viszont… Rendben, megértem azokat, akik nem ezt várták és nem ezt akarják. Sajnos nincs olyan, hogy mindenkinek megfelelni egyszerre. Az első Superman óta eltelt időkben megváltozott mozi/filmes kultúra, más vonzza be az embereket, mást akarnak látni, ha pedig minden ilyen tényezőt figyelembe veszek, akkor szerintem az Acélemberből kihozták azt a legjobbat, amit ki lehetett.

A filmet egyébként elég sokan, sok indokkal bírálták, de ha visszagondolok, az egyik legnagyobb port az kavarta, hogy Superman gyilkolt. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy ez csak a karakter miatt fontos e az embereknek, vagy belelátnak valami olyan, fölösleges erőszakot, amit egyébként Hollywood-tól nem szokatlan, de ide nem kellett volna (esetleg szintén csak a karakter miatt), de én úgy gondolom, hogy ennek momentumnak volt egy szimbolikus jelentése is. -ami meg lehet, hogy csak a részemről belemagyarázás. Az egy emberi… Amolyan, elkeseredett védelmi reakció volt. Legalábbis a jelenetből nekem ez jött le. A legvégső esetben az emberek jelentős többsége hasonlóképpen cselekedne -lehet tagadni, de ez tény-, mert hirtelen el kell dö9nteni, hogy Ő, vagy mások…
Rendben, ennek van egy másik oldala is, ami szinten szeget ütött a fejembe: Miért nem repült el vele? Nem ma láttam a filmet és lehet, hogy ennek megvan a maga magyarázata, de a „felkapom és odébb viszem 2 várossal” című megoldás is ott lehetett volna.

Mindenesetre, én úgy érzem, hogy aza Superman, akit/amit Snyder prezentált, nem egy rossz megközelítése a karakternek, és merem állítani, hogy amennyiben nem akart volna a BvS-sel valami nagyobbat, monumentálisabbat alkotni, valamint a Warner sem erőltette volna az univerzumépítést, akkor talán (TALÁN) egy olyan Acélember trilógiával is előállhatott volna, ami valamilyen szinten hasonlóan sikeres lehetett volna, mint Nolan Sötét Lovagja. nekem nincs gondom azzal, hogy Snyder dárkosabb világot képzelt el. Egy olyan víziót próbált filmre vinni, ami valamilyen módon emberközelibbé teszi ezeket a hősöket -legalábbis az Acélember kapcsán ezt érzem-, de Nolan-nel ellentétben Ő egy olyan világot próbált felépíteni, ahol a hősök kevésbé „földhözragadtak”. És itt azért el kell ismernem, hogy egy ilyen alapra húzott DC univerzum tetszett volna. Nem egy tökéletes DC-világot vártam, csak szórakozást, azt pedig első nekifutásra megkaptam. Ekkor, sokakkal ellentétben még azt mertem mondani, hogy Snyder remekül helytáll a DC világában.
De… Második nekifutásra valahol nagyon elbotlott.

Három esztendővel az Acélember után -sok vacakolás és kamuzás után- végre mozikba került a Batman v Superman: Az Igazság Hajnala. Akik ismerik a képregényeket is, azok tudják, hogy a címben említett két „hős” nem egyszer csapott már össze a füzetekben. nem tudom, hogy másnak a cím alapján mi ugrott be elsőre, de én egy végtelenül, Snyderesen látványos, monumentálisan nagy összecsapással fűszerezett filmre számítottam. Nem állítom, hogy a BvS egy borzalmasan rossz film, de azt igen, hogy végtelenül unalmas tud lenni itt-ott, és, hogy a címválasztás miatt átverésnek érzem.
Oké, ez így nem egészen igaz: Ott szerepel alcímként az Igazság Hajnala, amiből lehetett következtetni arra, hogy ez kvázi, felevetője lesz az Igazság Ligájának, de ha más főcímként Batman és Superman összecsapását használják, akkor elvárható lett volna, hogy a film -a leendők felvezetésén túl- ennek a két hősnek a küzdelmére fókuszáljon, és adjanak egy olyan, kifejezetten erőteljes és hosszúra nyúló jelenetet, amiben az egymásnak feszülő felek mindent beleadva vívnak élet-halál harcot. A moziban kb 2.5 órára nyúlt a játékidő, majd lemezen megjelent a rendezői változat is, ami nagyjából 3 órára bővítette ki a filmet. A baj az, hogy mindkét esetben kb 12 percet kapunk abból, ahogy a DC két, talán legismertebb hőse egymásnak feszül. Az a 12 perc is fájdalmasan gyengére és bugyutára sikerült.

Sokak szerint Batman ebben a filmben elkeseredetten próbált küzdeni valami ellen amivel nem volt egészen tisztában. Legyen. De nekem inkább úgy jött le, hogy dühtől vezérelt, a józan, emberi gondolkodást teljesen mellőző, kifejezetten mellőző, és ezzel együtt végtelenül unszimpatikus bőregeret kaptunk. Az az észjárás, amivel korábban Batman-t lehetett jellemezni, itt semmilyen módon nem volt jelen. rá lehet fogni, hogy „ a képregényekben is belefáradt a küzdelembe”, de… Azért azt is tegyük hozzá, hogy az adaptált képregény marhára nem arról szólt, amiről a film, és a filmmel ellentétben ott végül kiderül, mi, miért is történt. A filmben viszont nincs minek kiderülni. Batman szimplán bunkó.

Ezzel a filmmel mind Snyder-, mind a Warner épelméjűségét megkérdőjeleztem, mert elvileg ezt (is) úgy engedték vászonra, hogy előtte többen és többször megtekintették, ráadásul, ha lehet hinni a híreknek, akkor ez már eleve egy javított verziója volt a filmnek, mert az első (vagy hányadik?) változat nem nyerte el a tesztvetítéseken résztvevők tetszését. (Bár a filmet csak 2016-ban mutatták be a mozik, neten kering egypletyka, ami szerint a premier előtt kb másfél évvel már kész volt a végső, moziba került változat, csak…) Magam sem tudom, hogy a Warner ment e ennyire félre, vagy Snyder akart valami olyan eposzit alkotni, ami nem csak a két fél küzdelméről szól, de azt hiszem, nem számoltak azzal, hogy ez nem egy krimi, hanem egy bluckbuster. Olyan látványfilmet vártak az emberek, amiben a pusztítás szinte kézzelfogható, nem pedig azt, hogy több, mint 2 órában vezessenek fel egy hangyaf… nyúlfarknyi akciót, ami percekkel később nevetséges véget ért.

A film említésre méltó gyenge pontjai között ott van a Jesse Eisenberg által életre keltett Lex Luthor is. Az az ősellenség, aki megannyi alkalommal volt már Superman nemezise és akit valamiért nem sikerül úgy vászonra vinni, hogy legalább kicsit olyannak tűnjön, mint a füzetekben. Korábban sem, de a BvS-ben még a korábbinál is érdekesebb megközelítést kapott a karakter. Eisenberg megformálásában Luthor mindenféle eleganciát mellőző gonosz lett, aki inkább tűnik egy gyermeteg, elmebajában kiscsoportos Joker-nek, mintsem gátlástalan és keménykezű, a törvényekre fittyet hányó üzletembernek. A gond az, hogy amíg az új Superman-t nem volt nehéz befogadni, addig Luthor-t olyan szinten lógott ki a képből, ami már kifejezetten zavaróvá tette a megjelenését.
(Batman 2.0?)

Nemsokkal a film premierje után több helyen is lehetett olvasni olyan hozzászólásokat, hogy:
„Csak azoknak nem tetszett, akik nem értették.”
(Te már csak tudod ’meg, hogy értettem e.)
Igen, Snyder többször is hangoztatta, hogy ezt a filmet eredetileg a Man of Steel második részének tervezte, és ha ezen a vonalon indulok el, akkor… Akkor sem igazán jó a megközelítés, de sokkal több értelme lett volna a dolognak, viszont így sem azt kaptuk volna, amit kellene, mert a film „üresjárata” mindenképpen túl sok. Azt is el kell ismerni, hogy Batman a BvS-ben sokkal képregényhűbb ábrázolást kapott, mint korábban bármelyik filmben. Ez például egy kifejezetten kellemes momentum, jár érte a pirospöttyös labda.
Azzal viszont semmiképen sem értek egyet, hogy ezt a filmet külön érteni kell. Nincs egyetlen képkocka sem benne, ami ne lenne könnyedén, kikapcsolt aggyal is felfogható. (Ami meg akad, azt a film végén sem magyarázzák meg, csak később, az igazság Ligájában, szóval ezt a részt engedjük el.) A „fanatikus” rajongók szerették volna bemagyarázni, hogy olyasmit prezentáltak, ami túllép a képkockákon és külön értelmet nyer minden, amit láttunk, de valójában egy faék egyszerű történetet meséltek el, kicsit túlbonyolítva.

Ez volt az a film, amit „akkor” kétszer néztem végig -érdekelt rendezői is-, majd azóta még egyszer nekifutottam, de a mai napig nem tudom maradandó élményként elkönyvelni. ha nagyon bele akarok magyarázni dolgokat, akkor azt mondanám, hogy értem, mi volt Snyder célja, de ezt csak abban az esetbe tudnám így kijelenteni, ha mindent félresöpörve -magánéletet is- bevágott volna a BvS mögé még egy olyan Igazság Ligája trilógiát is, ami tényleg mindent megmagyaráz, lezár, és teljes körré változtatja a BvS-ben látottakat.

És itt el is értünk az utolsó etapig, ami a Zack Snyder: Az Igazság Ligája.
Magáról a filmről nem szeretnék túl sok szót ejteni, ezt korábban megtettem egy blogban. Inkább arra szeretnék kitérni, miért érzem most, pár hónappal a megtekintés után egyre furcsábbnak Snyder DCEU-s munkásságát.

Azt mai napig állítom, hogy a 2017-es Igazság Ligája sokkal gyengébb, mint a Snyder Cut, viszont most, hogy tényleg eltelt egy kis idő és leülepedett a film, azt kell mondjam, hogy bár jobb, komolyabb, mégis visszalépésnek érzem, ahogyan a BvS-t is annak éreztem.
Amiket mostanság Snyder felvázol, mint korábbi tervek a második és harmadik JL-filmre, azok monumentálisak, állati jó ötletek és baromi kíváncsi volnék az egészre, de így, hogy a Warner lelőtte a Snyder Cut folytatásainak lehetőségét, maga a Snyder Cut is értelmetlenné vált. Tulajdonképpen kaptunk egy alaposan feljavított Igazság Ligáját, ami „szebbjobbstb”, sokkal többet magyaráz meg a BvS egyes jeleneteiből, mint a 2017-es film tette, viszont a Snyder Cut lezárása, a film utolsó jelenetei akkor lennének igazán értékelhetőek, ha ezeket később végig is vinnék. De mivel nem lesz folytatás, így csak egy befejezetlen féltörténet. Ugyan nem rossz, mert ráfoghatjuk, hogy mindenki úgy gondolja tovább, ahogy akarja, nekem mégis erős hiányérzetem van. Éppen ez az oka annak, hogy ezt is visszalépésnek értékelem, mert bár sokat hozzátett ahhoz, amit Snyder elkezdett, de nem kaptuk meg azt a lezárást, amit érdemelnénk.
Így utólag azt mondanám, hogy Snyder túl nagyot akart alkotni, vagy markolni. Olyan fába vágta a fejszéjét, amihez vagy eleve Ő volt túl kevés, vagy nem kapta meg azt a támogatást a Warnertől, ami szükséges lett volna a teljesség eléréhez, de bárhogyan is, amit el akart érni, az túl nőtt rajta. A kérdés egy másik oldala, hogy Snyder Cut-ot elnézve, és azt, ahogyan az emberek fogadták, én a Warner helyében elgondolkodnék azon, hogy ha maga a DCEU nem is úgy alakult, ahogy várták, de legalább ezt a vonalat be kéne fejezni, mert valószínűsíthető, hogy a nézőkben, a rajongókban több bizalmat ébresztenének önmaguk iránt, mint amennyit most kapnak. Az egészben az a legszomorúbb, hogy olyan, nagymúltú képregényes csapat lett kukába vágva, akiknek a vásznon való megjelenését nagyon várták az emberek, mindenki remélte, hogy valami olyat kapunk, ami megrengeti a falakat… Aztán mégsem.
És nagyon úgy néz ki, hogy ezzel a lendülettel a DC világában Zack Snyder-től is búcsút kell vennünk. Az általa készített 3 (3.5) film alapján nehéz volna eldönteni, hogy jól csinálta e, amit csinált, mert egy -szerintem- parádés és emlékezetes kezdés után olyan lejtmenet jött, amiben a legnagyobb jóindulat mellett is olyan negatívumokat találok, amiken nem tudok túllépni. Ha az eredeti -mostanság elbeszélt- elképzelésekre hagyatkozok, akkor mindenképpen pozitív lett volna a végkimenetel, legalábbis szerintem. Az elmesélt, meg nem valósított ötletek egy olyan világot vázoltak fel, ami sokkal érdekesebb és izgalmasabb lehetett volna, mint az, amit végül kaptunk. Azok egy olyan ember tervei, aki fejben már végig gondolta, hogy mit akar bemutatni 3-4-5 film alatt és, hogy ezeknek a végén hová akar eljutni. A leírtak alapján egy olyan történet bontakozott volna ki, majd fejeződött volna be, ami nagyon is illett volna a DC dárkosabb világába.
(Igen, itt el lehetne gondolkodni azon, hogy üzleti alapon ez a Warnernek megérné e, de jelezném, hogy ugyanez a Warner engedte moziba az Öngyilkos Osztagot, vagy éppen a Ragadozó Madarakat. Ha ezeket a filmeket megnézték premier előtt, mégis engedték őket levetíteni, akkor nem egészen normálisak, ha meg meg sem nézték premier előtt, akkor azért nem normálisak.)

Én még mindig azt mondom, hogy a felvázolt tervei jók, nagyratörőek, de megvalósíthatóak lettek volna.
Idő, pénz és tökösség kérdése.
Hogy a Warner ezek közül melyikkel nem rendelkezik…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://popcult.blog.hu/api/trackback/id/tr2616684552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása