2021. augusztus 25. 23:45 - H.Gabe

Bankcsapda

bankcsapda_2011.jpg

A helyzet az, hogy az emlékeimben élt, hogy láttam én ezt már, de valahogy csak annyit sikerült felidéznem, hogy akkor, kb 10 éve egészen jól szórakoztam.
Alapjában véve szkeptikus vagyok a vígjátékokkal, mert a legtöbbjükben a humor átmegy gyerekes erőlködésbe, és vicces helyzetek helyett humortalan, és/vagy groteszk, és/vagy morbid jeleneteket kapunk. Vannak viszont ritka kivételek, ahol egy-egy, alapjában véve komolyabban is eljátszható jelenetbe/helyzetbe olyan komikus elemek kerülnek, ami miatt tényleg vígjátéknak lehet nevezni az adott filmet. Az a legjobb, ha ezek a jelenetek nem túljátszottnak, direkt megjátszottnak, hanem valamilyen módon természetesnek tűnnek. A Bankcsapda pedig szinte az elejétől a végéig ilyen film. Oké, persze, nem tökéletes, meg azért érezhető, hogy „ez már annyira hülye, hogy az természetellenes és a fal adja a másikat”, mégsem megy át röhejesbe.

A film eredeti címe Flypaper (Légypapír), de a totálisan értelmi fogyatékos hazai fordítók elnevezték Bankcsapdának, ezzel kvázi, lelőve a film egyik lényeges elemét.
(De nem ez az egyetlen ilyen film. lásd: Predestination, amit itthon az áldott logika miatt elneveztek Időhuroknak, ezzel szintén csak lelőve a poént.)

Az alapfelállás egyszerű:
Bank, emberek, rablók. Az a ciki helyzet alakul ki, hogy egyszerre két csapat is szeretné magáénak tudni a bent őrzött anyagi javakat. Az ’A’ csapaton látszik az összehangoltság, felkészültség, a profizmus, a ’B’ csapaton pedig ennél is jobban látszik, hogy hogy két balf kevésbé profival van dolgunk. És persze ott vannak a túszok, akik képesek a rablók és a nézők idegeit egyszerre tépázni. Ez máris megfelelően humoros helyzetet teremt, amit a készítőknek sikerült a film végéig fenn is tartani. A komédiát pedig megfűszerezték egy kis akcióval, pár érdekes fordulattal, egy kevéske rejtéllyel és egy nem túl bonyolult, de nagyon is jól tálalt történettel, amiből lassacskán kiderül, hogy ez a bank tényleg egy csapda, csak még nem tudni, melyik fél számára.

Ha pedig mindez nem volna elég, ott van Tripp:
A két banda okozta komikumon is túltesz Patrick Dempsey játéka, aki a film főszereplőjét, Tripp-et alakítja. Tripp-et vagy bírja az ember, vagy agybajt kap tőle. Más opció nem nagyon van.
Eszméletlen jól megírt karakter és remekül lett eljátszva. Szerencsére ez nagyrészt a többiekre is igaz. A filmben sikerült úgy összeállítani és megírni a karaktereket, hogy tényleg remek összhangot képeznek, ami főként megint annak köszönhető, hogy a megfelelő emberekre osztották a szerepeket. Mindegy, melyik szereplőt nézem, nincs elnagyolva, nincs túljátszva, sem pedig elhanyagolva.

Összességében egy ritka jó kis délutáni szórakozás, ami tényleg kikapcsolt -legalábbis engem-, a nem túltolt humora pedig éppen megfelelő ahhoz, hogy az ember hangulatát feldobja.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://popcult.blog.hu/api/trackback/id/tr5016667274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása