A PopCult nem egy kritikus oldal, bár sokan érezhetik majd így. A megjelenő írások mégsem kritikák, mindössze a gondolatokat, véleményeket, élményeket fogalmazok meg egy-egy filmről, játékról, könyvről, vagy bármi másról, amiről éppen úgy érzem, hogy megéri pár sort ejteni. Az oldalnak nem célja, hogy mindig a legfrissebb megjelenésekről nyilatkozzon. Sőt… Megvan rá az esély, hogy az itt megjelenő írások jelentős része inkább a múltat fogja megidézni. Ennek több oka is van, többek között, hogy szeretem a „régi” filmeket és játékokat, azokat, amikben még több kreativitás volt, mint manapság.
Mivel arra alapozok, hogy elmondjam a saját véleményemet, így adja magát, hogy másokét is szívesen meghallgatom, elolvasom, egészen addig, amíg a hozzászóló olyan hangnemben képes reagálni, amit emberileg el lehet viselni. Ha esetleg nem publikus üzenetet küldenél, arra is van lehetőséged, amint lehet, válaszolni fogok rá.
Ha esetleg elolvasod a kis agymenéseimet, azért köszönet! :)
A helyzet az, hogy az emlékeimben élt, hogy láttam én ezt már, de valahogy csak annyit sikerült felidéznem, hogy akkor, kb 10 éve egészen jól szórakoztam.Alapjában véve szkeptikus vagyok a vígjátékokkal, mert a legtöbbjükben a humor átmegy gyerekes erőlködésbe, és vicces helyzetek helyett…